Bölcsőnk a jövő

Az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület 2002-ben fogalmazta meg működésének céljait, feladatait az alábbiak szerint:

Az egyetemes népi műveltség értékfeltáró, közvetítő és örökítő tevékenységének javítása, támogatása, megismertetése az anyaországban, a Kárpát-medencében és a diaszpórában élő magyarság körében. A Kárpát-medencei kultúra ősi gyökereiből eredő szellemi, tárgyi alkotások, és azok alkotóinak megismertetése, különös tekintettel a népzene, a néptánc, a néprajz, a folklórtörténet, a magyarságtörténet, valamint a hagyománytörténet körében született alkotásokra és ezek alkotóira. Legfőbb célnak tekintjük a kutató- és gyűjtőmunkák által eddig feltárt, valamint a jövőben feltárandó archaikus és autentikus népzenei, néptánc, kézműves, néprajzi kincseink megtartását és integrálását. Ennek eredményeként a hiteles forrásból merítők tanító és művészeti munkája, az előadások, a táncházak, a műhelymunkák és a fesztiválok összekötő kapcsot teremthetnek a néphagyományt őrzők széles körében.

Éppen húsz éve, hogy töretlen hittel igyekszünk ezen az úton haladva programokat megvalósítani. Nagyon fontos volt számunkra, hogy üzeneteinknek időről-időre megfelelő fizikai és szellemi tereket nyissunk, melyek egyben az „üzenetközvetítés” alapjaiként is szolgálnak. Az Egyesület felépítette kiscsőszi épületegyüttesét, létrehozta környezeti tereit. E kezdeményezések alkalmasak arra, hogy szellemi munkánk gyümölcseként átfogó, mélyre ható élménycsomagot adjanak át az itt megforduló magyar emberek számára. Nem turisztikai központot építettünk; mécsest gyújtottunk, amely a nehéz időkben is irányt mutathat az értékek mentén élő nemzettársaink számára. Ezek az értékek:

• közösség (család, barátok, szakmai csoportok, nemzeti közösség),
• magyar kultúra – egyetemes kultúra,
• hagyományok tisztelete, hagyományos tudás,
• becsület,
• keresztény hit,
• befogadás, empátia.

Küldetés, feladat

Az eltelt két évtized tanulságai újabb és újabb irányok, közelítésimódszerek kialakulását alapozták meg. Jelen programunk egy határozott kísérlet a céljaink elérését szolgáló csatornák feltárására, és az eddig kiépített út szélesítésére. 

Felfokozott tempójú, karrierorientált világunk próbatétel elé állítja a néphagyomány tanításán dolgozó szakembereket, táncoktatókat, zenetanárokat, kézműves mestereket, énekeseket és mesemondókat. Viszont mindegyiküknek számolniuk kell azzal, hogy az idő véges. Gyorsan, sokat kívánunk megosztani, abban a reményben, hogy így sikerül tanítványainkat szorosabban magunkhoz kötni, elkötelezetté tenni. Jelenleg alkalmazott módszereink pedig nem mindig hatékonyak, sokszor átgondolatlan szorgalmazásunkkal az ellenkező hatást érjük el.  

Érdemes megvizsgálni a próbálkozások társadalmi hatásait. Tapasztalataink szerint kialakult egy olyan, jelentős létszámú réteg, amely – talán éppen az említett kísérletek nyomán – felszínesen, inkább csak az egyéni sikerek érdekében, az individuum által vezérelve foglalkozik a hagyományos kultúrával. Ez a magatartásforma azt a veszélyt rejti magában, hogy az évszázados paraszti kultúra – torzulásokat elszenvedve – néhány évtized alatt egyszerű városi szórakozási eszközzé silányodhat. Az új torzó valójában nem is az eredetinek vélt motívumok módosulásával, hanem a művelésük, bemutatásuk eltérő módjával magyarázható. Az előbb felsorolt értékek ugyanis foghíjasak! Lételemmé vált a kapkodás, az önhittség, a szertelen viselkedés, a taposás, a könyöklés, az éjszakázás, az alkohol…, mindez jövőkép nélkül! Nos, e világlátásban a perspektíva leginkább csak a következő siker eléréséig érzékelhető!  Mindezt tetézi, hogy kiemelt szakmai csoportok vélekedése szerint a hagyományos kultúra öröklődésének eredeti formái, mint például a kisközösségekben, családban való, generációk közti tudásátadás már nem léteznek.

Feladatunk, hogy a társadalom nagyközösségei mellett ehhez a réteghez is közelítsünk. Szeretnénk megfelelő stílusú, érthető, célzott üzeneteket megfogalmazni. Tesszük azért, mert ezek a csoportok a következő generációt képviselő nemzetalakító, nemzetfenntartó társainkat tömörítik. Tisztában vagyunk helyzetünkkel, meggyőződésünk, hogy az öröklődés és a tudásátadás, a hagyományozódás régi csatornái ma is élnek, és az összefogás nyomán erősebbek lehetnek. Nem mondhatunk le ezekről! 

Bölcsőnk a jövő!

A program szakmai vezetői:

Váradi Levente fotográfus

Dr. Csermák Zoltán kulturális újságíró, médiaszakember

Lerch Péter tervezőgrafikus

Antal Áron köznevelési szakértő

Kovács Norbert Örökös Aranysarkantyús Táncos, koreográfus

A program elemei

A hagyományos kultúrát bemutató, abból táplálkozó rendezvények megvalósítása:

• Élő Értékhét – Kiscsőszi Pajtafesztivál,
• Dűvő Nemzetközi Népzenei Tábor, Gyakorló Táncosok Tábora,
• Együttélésben – tükörkultúrák találkozása,
• Kárpát-medencei lovas kulturális találkozó,
• Kárpát-medencei Regös találkozó,
• Pajtakult programok,
• szakmai táborok, továbbképzések,
• ismeretterjesztő, interaktív gyermekprogramok iskolásoknak, óvodásoknak,
• az évkör ünnepeit bemutató programok gyerekeknek,
• nemzetiségi kultúrát bemutató programok (kiemelve a cigány kultúrát).

Üzenetközvetítés a virtuális térben:

• honlap létrehozása (kozelitesprogram.hu),
• virtuális kiállítások,
• cikkek, portrék megjelentetése,
• virtuális közösségi programok a nemzetközi partnerekkel (képzések, konferenciák).

Minden Magyarok Tábora

Nemzetközi családi tábor Kiscsőszön, a diaszpóra és a határon túli nemzettársaink számára (2023. augusztusában)

Portré- és interjúkötet megjelentetése

A fentiekben vázolt célok illusztrálására életműinterjúk, szociális mélyinterjúk, riportok készítése.

Közelítés Fotóalbum megjelentetése

A Közelítés program ars poeticáját kifejező képi világ megalkotása, rendszerezett, kutatható fotóarchívum létrehozása.